Lost in Time
Elveszve az időben
Bevezető,
avagy hová tűnt a nap?
-Megígéred, hogy mindig mellettem leszel és megvédesz?
-Megígérem. – mondta a fekete hajú kislány. – Történjék bármi. –és ezzel összekulcsolták kisujjukat.
-Még soha nem szegtem meg egy ígéretem sem. – kacsintott Saskya.
A két kislány még ott ült egy darabig a réten némán és figyelték, ahogy a szél fújja a fák ágait a közeli erdőben. Asa tudta, hogy barátnője kitart mellette és ez melegséggel öntötte el a szívét. Nem lesz egyedül.
Évekkel később:
A nap sugara megtört a koszos ablaküvegen és szétszóródva sütött bele egy smaragdzölden csillogó szempárba. Azok hirtelen becsukódtak a fény hatására, majd hunyorogva nyíltak ki újból. Asa fáradtan feküdt a padra és bambán nézett maga elé, mit sem törődve azzal, mit magyaráz a tanár. Jó tanuló volt, sőt! Talán a legjobb az osztályban, de a mai nap különösen hatott rá. Furcsa előérzet? Vagy csak sima fáradtság?
Rövid barna hajában két egymással teljesen szimmetrikus szalag ékeskedett.
-Asa!
A lány fejét felkapta neve hallatán. Lustán körbenézett, majd gondterhelten felsóhajtott. Az osztály olyan volt mint egy állatkert. Szinte senki nem ült a helyén, és a fő hangadó ki más lehetett volna, mint Misato maga, Chitose tanár úr húga. A pad tetején állt és úgy kiabált, ahogy csak bírt. De a többiek se voltak különbek, Ízisz Jack-el veszekedett, Seria süteménnyel kínálgatott mindenkit, Billy fülébe üvöltött a discman és vele együtt énekelt oltári hamisan, Kori Walerivel fogócskázott a padok között, John, Rei és Shougo lógtak az óráról, Daena leckét írt a következő órára, Amber pedig az egyik sarokban kuporgott.
- Igen?- kérdezett vissza Asa.
- Tegyél rendet kérlek. Én ezt nem bírom idegekkel.- panaszkodott a tanár.
- De miért pont én?
- Mert te vagy az osztályelső!
- Ez aztán az ok…
- Meg…öhm….csak rád hallgatnak!
Asa kelletlenül felállt a helyéről. A teremben hirtelen néma csend lett. A lánynak meg se kellett szólalnia, már mindenki a helyén ült kivétel nélkül. Volt Asában valami… valami szeretnivaló. Mindenki nagyon kedvelte és hallgatott rá. A tekintete egyszerre volt szomorú és vidám, ködös és tiszta. Néhányan még a lélegzetüket is visszafojtották, hogy ne szalasszák el egyetlen szavát sem. De Asa nem beszélt. Hangtalanul körbenézett, majd visszaült helyére, Saskya mellé. Az osztályban még mindig élt az a babona, hogy aki az óra előtti szünetben meglátja a tanárt, ő fog felelni. Ez okból kifolyólag mindenki Misatot kezdte bámulni, de a lány nyugodtan feküdt el a padon.
A tanár elmosolyodott és éppen folytatni akarta az órát, amikor egyszer csak Billy elkezdett számolni:
- 5, 4, 3, 2, 1….KICSÖNGETTEK!!!
Chitose teljesen összeomlott lelkileg. Fogta a naplót és mint aki nagy vereséget szenvedett, kivonszolta magát az osztályból.
Ez a csapat eléggé össze volt szokva, … talán a hülyeség az összetartó erő köztük,…de fény még nem derült rá, ezek csak pusztán találgatások. Asa és Saskya az udvarra ment, hogy egy padon békésen elfogyasszák a tízórait. Sae messziről követte őket egy darabig, majd titokzatosan eltűnt a szem elől. Billy egy fa alatt gitározott, Ízisz nagy bánatára, mert a lány aludni szeretett volna ugyanazon a helyen. Kori felmászott a lehető legmagasabb fára és a szívbajt hozta ezzel az összes éppen udvaron tartózkodó tanárra. Waleri pedig Jack hülye poénjain röhögött.
Asa már épp indult volna vissza az épületbe, amikor is egy csillogó kékszemű és hosszú rózsaszín hajú lány rohant feléjük.
- Asa! Saskya!!! Nem kértek egy kis süteményt? Az én művem! – kiáltotta vidáman Seria.
- Öh…most nem kösz… már jóllaktunk.- utasította vissza tapintatosan Saskya.
- Értem. Szóval nem ízlik! Szerinted én nem is tudok sütni!!!- fakadt ki Seria.
- Ugyan-ugyan. Nem úgy értettem. Nem kell mindent túlreagálni. – mentegetőzött Asa legjobb barátnője.
-Szóval kérsz?
A lány kénytelen-kelletlen megkóstolt egyet.
- Na milyen?
- Finom.
- Szuper. Vegyél még! – ragyogott fel a rózsaszín hajú lány szeme.
- Jesszus Seria elkésünk! – váltott témát Asa, hogy Saskyát mentse, gondolom mondanom sem kell: bevált. Már rohantak is a bejárat felé. Szembetalálkoztak Shougoval, Rei-el és Johnnal.
- Hát ti meg merre jártatok? – tett szemrehányást Asa.
- Mi csak sétáltunk egyet. De legközelebb örülnék ha te is megtisztelnél a jelenléteddel és velem tartanál. – mondta Shougo és kézen csókolta a lányt. Asa egy kicsit elpirult. Pár perc néma csend állt be, mintha megállt volna az idő, de Rei közbelépett. A vállánál megmarkolta Shougo-t és arréb lökte.
- El a kezekkel, Asa az én barátnőm!- kiabált rá és John jótanácsára se fejezte be.
- Na de én nem…-kezdte a lány, de aztán mondata abbamaradt.
Shougo behúzott egy jókorát Rei-nek, majd a két fiú egymásnak rontott. Asa próbálta megállítani őket, de képtelenség volt közéjük állni. Asa valójában mindkét fiút szerette, de úgy mint barátot, semmi több. Most kétségbeesetten állt az iskola bejárata előtt, valamiféle segítségre várva. Seria és Saskya szintén dermedten figyelték az eseményeket. A hír futótűzként terjedt és perceken belül összegyűlt körülöttük egy kisebb tömeg.
- Hajrá Rei! – kiabálta Misato, majd egy kéz nehezedett a vállára. Chitose volt a kéz tulajdonosa.
- Ezt fejezd be. És beszédem van veled.
- De pont a legjobb résznél! Nem látod bátyó?! Bunyó van!!! Asáért! Hát nem romantikus?
Daena rosszalló pillantást vetett a nagyszájú lányra, mert ő más nézeteket vallott ezzel kapcsolatban. Ízisszel egyezett a véleményük, mert ő is csatlakozott hozzá.
Egy gyönyörű sportkocsi parkolt le az udvar bejárata előtt. Egy elbűvölő nő szállt ki belőle sötét miniszoknyában, csinos kis felsőben egy esernyővel a kezében. Hogy miért volt nála esernyő egy ilyen szép napos délelőttön? A válasz egyszerű : éppen egy reklámfilm forgatásáról jött, ahol az esernyő egy elengedhetetlen kellék volt. Magabiztos léptekkel indult el a tömeg felé, rövid barna haja divatosra vágva verte a vállát, és profin ki volt sminkelve, hiszen egy vérbeli sztár! Néhányan, akik a szélen álltak felfigyeltek rá és böködték a mellettük állót izgalmukban.
- Nézd, nézd! Ott jön a híres Kiriko! Szerinted adna autogrammot? – meg hasonlók hangzottak még el.
Kiriko széles mosolyt villantott rájuk, de barna szemei kerestek valakit a tömegben. Ki hinné, hogy egy teljesen egyszerű lányt, akire az a kifejezés volna a legtalálóbb, hogy szürke. Na meg átlagos. Iriya félénken próbált elbújni, de Kori nem hagyta.
- Nézd, itt a nővéred Iriya! – mondta kis barátnőjének, majd Kirikonak is kikiabált a biztonság kedvéért, hogy a két testvér megtalálja egymást. Mikor látta, hogy terve sikerrel járt, visszament nézni a műsort.
Iriya kikerülte nővére ölelését, puszira meg tudta hogy nem kell számítani, hiszen akkor elkenődik Kiri sminkje és akkor lőttek a negyed óra múlva kezdődő interújának.
- Szia hugi. Jól vagy? Minden rendben?
- Igen. De…mondd csak miért kellett bejönnöd a suliba? – kérdezte Iriya elpirulva.
- Hm…szeretem a feltűnést. Nem, csak vicceltem, csak beugrottam elmondani, hogy 3 óra múlva indul a gépem.
- Már megint elutazol?
- Igen. Nagyon sajnálom…nincs más választásom…-de mentegetőznie már nem kellett a továbbiakban, mert az iskolát hirtelen hatalmas vörös fény borította be.
- Te jó ég! Mi történik itt? – pánikolt Daena.
A többiek szintén megijedtek. A verekedő páros : Shougo és Rei a földön feküdtek és Asa ekkor vette észre, hogy a fény forrása a két fiú. Majd hirtelen elájult.
- Asa! – kiáltotta rémülten Saskya, de ő sem bírt talpon maradni. Mindenki a helyszínen eszméletét vesztette.
*********************************
Egy sötét szempár nyílt ki elsőnek. Látása hamar kitisztult, majd felkelt és leporolta egyenruháját. Bal lábán kötés volt, ami még egy régi baleset emlékét őrzi. Saskya hátravetette hosszú fekete haját, majd mikor szembefordult az iskola épületével, kis híján megint a földön kötött ki. A suli helyén egy romhalmaz állt, benőve mindenféle gazzal , indákkal és vad növényekkel. A lánynak leesett az álla. Lassan ébredezett mindenki.
- Egek! Mi történt itt? – kiáltott fel Chitose tanár úr. – És…hová tűnt a nap?
A tanár joggal tette fel ezt a kérdést, ugyanis a nap helyén most egy szép nagy kövér hold sütött le rájuk, pedig az óra delet mutatott, nem pedig éjfélt…
Mindenki fölfele nézett, csak Sae és Saskya lógott ki a sorból. Ugyanis mindenki felébredt, egy ember kivételével…
Vége a bevezetőnek
Rin chan ^^
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
