Lost in time
Elveszve az időben
1. Fejezet : Telihold
Asa sápadtan és mozdulatlanul hevert a földön. Saskya szemében könnycseppek gyűltek. Sae Rei-t okolta a történtek miatt. Daena állt a helyzet magaslatára és megpróbálta finoman ébresztgetni kezdte a lányt. Nem telt bele pár perc és Asa megszólalt.
- Hol vagyok?
- Ezt szeretnénk tudni mi is…- szólalt meg egy fiú hang. Kék szemeit fáradtan hunyta le, majd hátrasimította szintén kék haját. John nem az a fajta srác volt, akit könnyen meg lehet győzni. Mindig tudta mit akar de most teljesen tanácstalanul állt a romok előtt.
- Na jó srácok nekem ebből elegem van. Én hazamegyek. – jelentette ki Billy és elindult az „otthona” irányába. A többiek némán néztek utána.
- Na jó. Ki kéne találnunk vmit. A tétlenség nem vezet sehova. – törte meg a csendet Asa.
- Igazad van. – bólintott Saskya.
Bővebben a dologról már nem esett szó, mert Billy közeledett feléjük könnyes szemekkel. Rei és John ledöbbent. Még sose látták sírni! A rocker nem tudott megszólalni, leült és arcát kezébe temette.
A többiek úgy döntöttek megnézik mitől borult ki úgy barátjuk. Sétáltak egy darabig, majd hirtelen megtorpantak. Egy szakadék állta útjukat, alattuk pedig egy hatalmas dzsungel. A végtelenségig zöldellő fákat lehetett látni, háznak nyoma sem volt. Chitose a szája elé kapta a kezét, Kiriko pedig elájult.
- Nincs hova mennünk. Nincs otthonunk se. Minden eltűnt!!!
- Vagy nem is létezett. – suttogta titokzatosan Sae.
- Mit akarsz ezzel mondani? – nézett rá Daena riadtan.
Sae erre megrántotta a vállát és odébbállt. Ő volt az egyetlen akit különösebben nem zavart a dolog. John a fejét rázta.
- Mindig is furcsa volt…
Saskya helyeslően bólogatott. Amikor Kiriko végre magához tért, újabb gondokkal kellett szembenézniük hőseinknek. A csapat fele ugyanis hiányzott.
- Te jó ég!!! Hol van az én kishúgom?!! Iriya!!! Iriya!!! – kiáltozta ész nélkül a sztár.
- És Misato? Az én drága Misatom!!!- követte Kiri példáját Chitose.
- Nincs itt Iriya, Misato, Kori, Shougo, Waleri, Seria, Amber, Ízisz és Jack..- mondta a tényeket szemrebbenés nélkül John.
- Lehet hogy ők a mi világunkban maradtak….úgy értem, az iskolánál. – folytatta gyorsan az értetlen pillantások láttán Chitose.
- Az meglehet… de nem tartom olyan valószínűnek mégsem…
- Aha. Hiszen ennyi erőből minekünk se kéne itt lenni. – növelte a pesszimizmust Billy.
- Jól van na! Reménykedni azért csak lehet nem? – szólalt meg a tanár, bár nem igazán figyeltek rá.
- Keressük meg a többieket. – jelentette ki Asa, majd az erdő felé indult.
- És mégis merre??? Fogalmunk sincs, hogy hol vannak!!! – szólalt meg John.
Asa egy pillanatra megtorpant. Még soha senki nem emelte fel a hangját vele szemben. Mindenki John-t nézte. A fiú egy kicsit megijedt a mérges pillantásoktól és odébbállt.
- Rám számíthatsz. – fogta meg a lány kezét Rei.
Asa bólintott, majd lefejtette a fiú ujjait magáról és nekivágott az erdőnek. Saskya és Sae azonnal utánasiettek, akárcsak Rei. A többiek még nem igazán fogták fel, mi is történik.
Szép lassacskán már az egész csapat az erdőben baktatott, abban a reményben hogy megtalálják társaikat. Daena aggódva pillantott az égre, majd megállította Billy-t.
- Szerinted ez normális?- mutatott a nagy kerek teliholdra.
- Nem. De szerintem tök cool. Nap nélkül olyan mintha a vámpírok világában lennénk. – vigyorgott a fiú.
- Aha. Pontosan ettől tartottam én is. – sóhajtott fel Daena, majd tovább követte a többieket.
Chitose és Kiriko voltak a sereghajtók, a sztár még mindig nem érezte túl jól magát. Nagyon szédült és Chitosére támaszkodott.
- Remélem Iriya jól van.
- Semmi bajuk. Érzem. – mosolygott rá biztatóan a tanár. – Misato pedig könnyen feltalálja magát és biztos vagyok benne, hogy ők is keresnek minket.
Kiriko bólintott, majd elmosolyodott.
- Köszi.
- Mit? – nézett rá értetlenül Chitose.
- Hogy tartod bennem a lelket.
- Ja, nincs mit. – mosolygott vissza, majd igyekeztek behozni a lemaradást.
Az erdő nagyon ijesztő volt, ugyanis a hold egymaga képtelen volt nappali világosságot varázsolni. Ezt Daena nem díjazta, ijedten pislogott körbe, amikor egy huhogó bagoly repült el a feje felett. Kicsit közelebb húzódott Billy-hez.
- Na mi van félsz?
- Nem.
- Hát akkor?
- …félek. – vallotta be a lány és cipője orrát bámulta.
Saskya és Sae egész úton nem szóltak egymáshoz. Csak Asával kommunikáltak, aki kettejük között sétált.
- Eszméletlen. Ha egyszer hazajutok, biztos írok erről egy könyvet, mint igaz történet. – mondta Saskya.
- Háát… senki se hinne neked. – nevetett fel Asa.
- És mi lenne ha…
- Shhhhhh . –hallgattatta el Sae és a távolba mutatott.
Vége az 1. Fejezetnek.
Rin chan ^_^
|