Lost in time
Elveszve az időben
2. Fejezet
Félhold
Egy tengerkék szempár kémlelte nyugtalanul az eget. Még csak félig volt nyitva, nemrég tért magához a tulajdonosa, történetesen Iriya. Szőke fonatai az arcába lógtak, ahogy szomorúan lehajtotta fejét. Kezével átkarolta térdét, mintha fázna, pedig csak kétségbe volt esve. Hisz nem mindennapi látvány nappal a félhold ugyebár. Nem is figyelt arra, amikor Kori elkiáltotta magát.
- Ez meg mi? Valami játék?
A többiek is lassacskán felkeltek a földről, és döbbenten tapasztalták, hogy a csoport fele hiányzik.
- Lehet hogy megette őket a szörny!- kiabálta Misato.
- Milyen szörny? – kérdezte Ízisz.
- Vagy a mikulás házában vannak!- ujjongott Kori.
- Hogy? Mi?
Egyikük bizarabb történeteket talált ki mint a másik. Ízisz legyintett és lekuporodott Iriya mellé.
- Azt hiszem te vagy itt az egyetlen normális.
- Szerinted jól van a nővérem?
- Kiriko? Ó hát persze. Biztos. Sőt szerintem éppen interjút ad.
- Már hogy adna? Hát nem érted? Senki sincs otthon! – förmedt rá az egyébként visszahúzódó Iriya és elfutott.
- Hé Iriya! Várj! Nem túl biztonságos csak úgy elcsavarogni! – kiabált utána Seria. – Várj!
Mindenki a lány után futott.
- Tévedtem. Csak én vagyok normális. – sóhajtott fel Izisz.
Iriya elég hamar feladta, majd térdre rogyott. Waleri kedvesen vállon veregette.
- Minden rendben lesz. Megtaláljuk a nővéred, és mindenkit.
- Ez a beszéd! Utánam! – kiáltotta el magát Misato, majd bohóckodva elindult az ellenkező irányba. – Elvégre az én butus testvérkém is odavan!
Kori elnevette magát.
- Hogy lehet valaki ennyire magabiztos?
- Úgy hogy Misatonak hívják. – felelt neki Jack.
- Na ja… ingyen belépőt kapna a diliházba…- mondta Waleri.
Erre mindenki furcsán nézett rá, aztán gyorsan témát váltott.í/p>
- Na és van elképzelésetek hol a francban vagyunk?
- Halvány sejtelmem sincs. – suttogta Seria.
Shougo távolabb állt tőlük és gondolataiba merült. Talán tudott is valamit…de hallgatott. Ahogy ott állt, mindenkit a hideg rázott. A holdfény szőke hajára sütött és hagyta kirajzolódni sötét sziluettjét.
Először Kori szedte össze a bátorságát.
- Öhm.. beléd meg mi ütött? – kérdezte félve, hogy bármelyik percben megölheti.
A fiú zavartan felnézett.
- Hogy? Tessék?
- Csak azt kérdeztem mi bajod?
- Mi lenne? Hisz itt vagyunk az Isten háta mögött egy idegesítőc ronda félholddal a fejünk felett, ami ebben a világban teljesen normális. De azért te csak megkérdezed mi bajom! Szerinted?
- Jól van na! Nem kell leharapni a fejem! – sértődött meg a lány.
Kori épp indult hogy megint magára hagyja Shougo-t, de a fiú halkan megszólalt.
- Asa.
- Huh? Attól tartok nem értem.
- Asa meg akarta akadályozni… lehet hogy tudta…és most biztos bajban van…
- Miket zagyválsz itt össze Shougo?! Nézd a dolgok pozitív oldalát! Asa él és virull. És most szépen megkeressük, úgyhogy nem bánnám, ha velünk tartanál.
- Rendben. – bólintott a fiú.
Az idejük vészesen fogyott, és még csak nem is sejtették mi vár rájuk az ösvény végén…
Iriya meg- megbotlott egy-egy faágban, és az eséstől általában Seria mentette meg. Sokáig csak meneteltek némám élen Misatoval, de a táj mindenütt ugyanaz volt. Kihalt táj, pusztaság, barátságtalan, kietlen vidék.
- Lehet hogy eltévedtünk? – tette fel félénken a kérdést Iriya.
- Hát persze! Ezen a helyen nem lehet nem eltévedni te kis butus!- nevette el magát Misato, de nem állt meg.
- Azt akarod mondani, hogy csak úgy megyünk körbe- körbe? – torpant meg Jack.
- Dehogy!
- Hát?
- Csak azt mondom, hogy gőzöm sincs merre megyünk, merre van észak stb… de kilométer-hiányom van, tehát Utánam! – felelt a lány lelkesen.
Waleri elsírta magát.
- Miért a hülyék mennek az élen?
- Misato nem hülye…hidd el megvan a magához való esze. Csak éppen elrejti. Ne feledd, ő is keresi a testvérét, és nem hiszem hogy csak úgy szórakozásból ide – oda rángatna minket.- mondta Ízisz.
A két lány Misato-ra nézett, aki vidáman beszélgetett Seriával és Korival.
- Lehet, hogy igazad van. – adta meg magát Waleri és elmosolyodott.
**************** *************** *********
Nem is gondolták, hogy a távolból egy karmazsinvörös szempár figyeli őket. Az idegen ajkáról vér folyt, majd kivillantotta tűhegyes fogait. Éles karmaival saját húsába vájt, és megízlelte saját vérét.
- Hamarosan…- suttogta.
Vége a fejezetnek.
Rin chan ^^
|